2016. 07. 21.<\/p>\n
A v\u00e1rosban mas\u00edroz\u00f3 s\u00e1rga f\u00e9nycs\u00f3v\u00e1kat n\u00e9zt\u00fck a Normafa tetej\u00e9r\u0151l. Volt p\u00e9nz a zseb\u00fcnkben, minden adott lett volna arra, hogy te meg \u00e9n \u00fajra megpr\u00f3b\u00e1ljuk egy\u00fctt azt, amihez az egyetemen nem voltunk el\u00e9g \u00e9rettek \u2013 gondoltam. M\u00e9gis szor\u00edtott a torkom: h\u00fa, bassza meg, feln\u0151tt\u00fcnk, m\u00e1r mindennek komoly t\u00e9tje van\u2026
\nMik\u00f6zben a t\u00e1voli, teny\u00e9rben elf\u00e9r\u0151 kil\u00e1t\u00e1s(aink)ba r\u00e9vedt\u00fcnk, a fejemben zakatolt a p\u00e1r \u00e9vvel kor\u00e1bbi mondatod:<\/p>\n
„Nem ill\u00fcnk \u00f6ssze, de k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk mindig is volt, van \u00e9s lesz\u00a0k\u00e9mia, csak tudnunk kell kezelni.”<\/em><\/p>\n \u00a0Nem vagyok orvos vagy ellen\u0151r, hogy ezt kezelni tudjam \u2013 gondoltam.<\/em><\/p>\n A Normaf\u00e1n is \u00fagy sejlett, hogy ez nem embernek val\u00f3. Ott \u00e1lltunk a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk rajz\u00f3 p\u00e1rok hangos sm\u00e1rjainak keresztt\u00fcz\u00e9ben, vakargattam a fejem, \u00e9s egy bels\u0151 k\u00e9rd\u00e9ssel lerendeztem: mi mik vagyunk egym\u00e1snak most, hogy a k\u00e9mia m\u00e9g tart, de k\u00f6zben van egy stabil n\u0151d, akivel pap\u00edron\u2026 T\u00e9bl\u00e1boltunk a szakad\u00e9k sz\u00e9l\u00e9n, ahova felvitt\u00e9l, hogy ott legy\u00fcnk t\u00e9t n\u00e9lk\u00fcl, mik\u00f6zben van bar\u00e1tn\u0151d, aki pedig igen komoly. Gyerektervez\u00e9s \u2013 k\u00e9rdeztem. Ajj, ne is mond, rajta vagyunk az \u00fcgy\u00f6n \u2013 v\u00e1laszoltad g\u00e9piesen. Sz\u00f3val, ez n\u00e1latok egy \u00fcgy \u2013 t\u00f6prengtem. Egyszerre volt\u00e1l magabiztos, \u00e9s az, akit az egyetemen megismertem: bek\u00e9pzelt, ingatag, m\u00e9gis vonz\u00f3 figura.<\/em><\/p>\n \u00c1, de hagyjuk ezt most \u2013 v\u00e1gtad r\u00e1 gyorsan a hegytet\u0151n. A Strand Fesztiv\u00e1lra lemegy\u00fcnk ketten \u2013 k\u00e9rdezted. Mit meg nem adtam volna, ha hirtelen kritikus ap\u00e1m b\u00fajt volna bel\u00e9m, aki vasvill\u00e1val k\u00fcldi el a k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem rajz\u00f3 suhancokat a b\u00fcd\u00f6s francba, hogy az \u0151 egyetlen lelk\u00e9t m\u00e1r pedig senki nem manipul\u00e1lhatja. Ehelyett balg\u00e1n suttogtam: persze, menj\u00fcnk, t\u00f6k j\u00f3 lesz\u2026 Elv\u00e9gre nem az \u00e9n fejem k\u00f6tik be hamarosan szaros pelenk\u00e1kkal \u2013 gondoltam. A gyerekv\u00e1llal\u00e1s az \u00faj holtomiglan, holtodiglan \u2013 bizonygattad. K\u00f6zben legurultunk a hegyr\u0151l, hazavitt\u00e9l. Kisz\u00e1lltam a kocsidb\u00f3l, \u00e9s \u00e9reztem, kicsit ugyan meg akart\u00e1l kapni, de annyira nem, hogy holnap magyar\u00e1zkodni kelljen. Nekem meg pont annyira f\u00e1jt, mint amennyire k\u00f6nny\u0171nek \u00e9reztem magam: az \u00e9n lelkem szabadd\u00e1 v\u00e1lt, t\u00f6rt\u00e9net\u00fcnk olyan kicsinyre t\u00f6p\u00f6r\u00f6d\u00f6tt, hogy m\u00e1r a tenyeremben is elf\u00e9rt. Akkoriban persze nagyon kellett\u00e9l, tal\u00e1n ezen az est\u00e9n is, de nem minden\u00e1ron.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
\nA v\u00e1ros tetej\u00e9n nem tudtam eld\u00f6nteni, hogy a j\u00f6v\u0151d a bar\u00e1tn\u0151ddel a kisebb, a rad\u00edrozhat\u00f3, vagy \u00e9n gondolom t\u00fal magam az \u00e9letedben, vagy midben.
\nFurcsa volt t\u00e9ged l\u00e1tni a k\u00e9pzelt apa szerep\u00e9ben.<\/p>\n