Váratlanul rám üvöltött és üldözőbe vett egy idegen férfi– futnom kellett!

2025.11.20-án, csütörtök este 19:30-kor a Széllkapu parkon, a Mammut II. felőli bejáratnál sétáltam át. Táskával a vállamon és hátizsákkal a hátamon éppen telefonálni akartam, amikor egy előttem – kissé jobbra, 5–6 méterre – haladó, magas, középkorú férfi minden előzmény nélkül megállt és rám üvöltött:

„Kamerázol? Ne kamerázz, te hülye kurva!”

Egy pillanatra odanéztem, és mivel semmi olyan mozdulatot nem tettem, ami indokolta volna az agresszív kiabálást, azonnal tudtam, hogy a legjobb, ha sarkon fordulok, és más útvonalon haladok tovább. A férfi utánam jött a kijáratig, majd ott megállt, de valamit még kiabált tovább.

Amikor a parkot elhagytam és a Margit körút sarkára értem, ugyan észleltem, hogy közben akadt egy szem- és fültanú, de mivel minden gyorsan történt, nem volt időm és lélekjelenlétem ahhoz, hogy egy 25–30 körüli srácnak elmagyarázzam, hogy egy vadidegen férfi inzultált. Ráadásul ekkor még úgy tűnt, elegánsan, önállóan és biztonságosan tudom majd kezelni a groteszk szituációt; ilyen a nagyvárosi élet – impulzusbőséggel jár.

A zavarkeltés elkerüléséért ezért jobbnak láttam, hogy a váratlanul kerekedett incidens miatt egyszerűen csak megkerülöm a parkot, és  a Kis Rókus utca felől térek vissza az eredeti útvonalamra, ám amikor a park K.R. utca felőli bejáratához értem, a férfi ott volt újra – ekkor még dühösebben.

Futni kezdtem.

Egy autó épp ekkor jött ki a mélygarázsból; bekopogtam az ablakán, hogy baj van, de elsőre nem értette, így továbbhajtott. Ezért futottam tovább; az egyik bakancsom cipőfűzője kikötődött közben, nagyjából 20–30 méterrel mögöttem futott a férfi, és egy pillanatban kétesélyessé vált, hogy utolér, vagy sem.

A Kitaibel Pál u. és a Kis R. utca sarkához érve az egyetlen opciónak az tűnt, hogy a Marximba befussak, hátha oda nem mer bejönni. Amikor a pizzériáig értem, az a sofőr, akinek korábban jeleztem a mélygarázsnál, hogy vészhelyzetbe kerültem önhibámon kívül úgy 2-3 perce, lelassított mellettem, és mondta, hogy akkor állt össze a helyzet: látta, ahogy a férfi üvöltve fut utánam.

Beszálltam mellé, ziháltam a félelemtől és a tehetetlenségből kelt dühtől, majd elvitt a közeli, 2 percre lévő úti célomig. Azonnal (este 20.00 körül) hívtam a 112-t, és személyleírást adtam. Feljelentést nem tettem, azt elektronikusan a kormányablakon keresztül a police.hu-nak címezve lehet megtenni, vagy be kell menni személyesen a legközelebbi rendőrfőkapitányságra.

Lehet, hogy Godot vár ránk, csak félreértünk valamit ’73 óta?

A 112-est felvevő hatósági személy azt tanácsolta, hogy legyek elérhető, mert ők a rendőrségnek leadtak egy aktát az esetről, és elmondásuk szerint kereshetnek. Nem kerestek – azóta sem.

  1. 11. 21-én (másnap) ismét telefonáltam a 112-nek, mert feltételezésem szerint újra láttam a férfit 2025.11.21-én, 14:00 óra körül a K. K. utcában, amint egy páros számú házba bemegy, de azt, hogy ez ugyanaz a férfi, teljes bizonyossággal megerősíteni nem tudom. Bizonyos hibalehetőséggel feltételezem azonban, hogy ugyanaz a férfi volt: nagyjából ugyanebben a szerelésben, és ma is volt a kezében egy fehér kis „valami”, sapka volt rajta, magas stb.

Az ilyen, és ehhez hasonló esetek elsősorban a nőket, fiatal lányokat érinthetik. Kötve hiszem, hogy férfiba bele mert volna kötni, tekintve a felütést: „te hülye kurva…”

FONTOS! Idén januárban volt egy bejegyzés egy 2. kerületi csoportban, amiben szintén egy, nőket (ezen a környéken) leszólítgató, középkorú férfival kapcsolatban hívta fel valaki a figyelmet. Én visszakeresve nem találtam ezt meg, de rémlik, hogy láttam ezt a tartalmat egy hasonló ábrázatú férfiról. Nem tudom, hogy az érintett férfi ugyanaz-e, de nem kizárt.

Nem kívánok senkit sem alaptalanul rágalmazni, de 2025.11.20-án (csütörtök) egy agresszív, idegen középkorú férfi minden indíték nélkül verbálisan megtámadott és utánam futott.

Személyleírás: magas (185–190 cm), vékony testalkatú, sapkát viselt. Nagyjából fülig érő haja volt, piros, pozsgás arc, fekete/sötét öltözék. A jobb kezében talán egy fehér kis zacskó vagy nagyobb fehér kulcstartó volt.

Meddig tart a társadalom és az egyén felelőssége?

Ma már tényleg csak meggyőződéssel, önszántukból és némi megvilágosodás után kerülnek pszichiátriára a betegek? Mikor jön a külső kényszer, ha a kapacitáshiány és az egyre növekvő, ön- vagy közveszélyes betegszám miatt hosszú hetek telnek el az adott személy intézménybe kerüléstől addig, amíg a szakemberek felállítják a diagnózisát, felmérik az eset súlyosságát, és meghatározzák a szükséges terápiát? 

A történet utóélete róka fogta csuka…

  1. Pozitívum: másnap, azaz 2025.11.21-én távolról újra láttam a férfit a környéken. Ő engem nem. A tegnapi esettel ellentétben ezúttal telefonnal ráközelítettem, és csináltam róla fotót, ha mégis rendőrségre menne az ügy (már ha az ügyek tudnak maguktól menni bárhova is), legyen némi támpontom.
  2. Tehát kutya bajom, köszönöm élet: élek.
  3. De: nem érzem magam biztonságban.
  4. Miután a 112-es segélyhívón sokadjára tett telefonos bejelentésemre sem kaptam semmilyen érdemleges választ és/vagy segítséget, sőt, a 2. kerületi csoportok adminjai sem bírták megosztani az 5 órája függőben lévő posztomat, úgy döntöttem, törlöm ott, és megosztom itt, a saját oldalamon. Nem a szenzációhajhászás a célom, sőt. Egyszerűen arra a jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen, amikor sértett félként lényegében tehetetlen vagy.
  5. Jogász, közigazgatásban járatos ismerősök azt javasolták, hogy bár lehet a rendőrségen feljelentést tenni, de amíg nincsenek konkrétumok (pl. vér, a támadó egyértelmű azonosítása), addig nem sok haszna van.
  6. Elkezdtem nézegetni, hogy ha a hatóságok nem segítenek, akkor a hegy megy Mohamedhez elve szerint önmagamat kell megvédenem, és bár nem vagyok csitri, de a B-oldal is azért odébb van, félek, márpedig én nem kívánok félni. Hanem szeretnék megoldást találni egy dologra, hogy az senkivel se történjen meg.
  7. Miután a 112-es segélyhívón kikerülő választ adtak arra, hogy szabad-e paprikaspray-t magamnál tartani, google-özni kezdtem… Kapható a termék, de (!) az önvédelmi paprikaspray-re ez vonatkozik:
    A 175/2003. (IX. 28.) Korm. rendelet szerint közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül. A terméket közterületen, nyilvános helyen – ideértve az ott lévő járművek belső tereit is –, valamint közforgalmú közlekedési eszközökön birtokolni tilos.
    ÉRTSD: A paprikaspray NEM tartható közterületen, mert a jogszabály szerint közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül.
    De otthon, magánlakásban, magánterületen birtokolhatod.
    Mégis ki akar otthon, magánlakásban, magánterületen használni egy önvédelmi eszközt? Senki. Nyilván.
  8. Az már csak úri huncutság, hogy a bel-budai csoportok dinamikája az, hogy az ilyen posztokon simán csücsülnek, bezzeg az eltűnt tengerimalacot, mini teknőst, az elhagyott fél pár kesztyűket, a 20-as táblánál 21-gyel hajtó autósokat célzó posztokat bezzeg szorgalmasan és azonnali hatállyal posztolják.
  9. Nem szeretnék űzött vad lenni!
  10. De úgy tűnik, a hatóságok tehetetlenek, vagy nem jó a menedzsment a különböző szervek között, mondhatni passzívak az ilyen ügyekkel szemben, az önvédelemben (hatékony spray) eszköztelen vagy.
  11. A bölcsek azt mondják, az ilyen helyzetekben meg kell őriznünk a hidegvérünket, és a legjobb kitérni: – Inkább hozzon a gyerek levest a börtönbe, mint virágot a sírodra. – tanácsolta az egyikük. Azt is hozzátette, hogy mázlim, hogy életemben először történik ez meg vele, ha a város laposabb oldalén laknék, ez mindennapos lenne. Éltem ott és más városban, országban  is sokat, de soha ilyesmi nem történt.

EGÉSZ ÉLETÜNKBEN AZT TANÍTJÁK, HOGY NE FUSSUNK EL A PROBLÉMÁK ELŐL, MERT AZ NEM MEGOLDÁS.

HA EZ ÍGY VAN, MI A TEENDŐ? A választ mindenkinek a képzeletére bízom…