2016.01.24.
Hogy milyen ölre menő harcok folynak az irodában, miközben ezerrel dolgozunk? A szerelemféltés például kismiska a klíma kontra szellőztetés körül dúló hideg-meleg háborúkhoz képest, csak hogy egy tipikusnál maradjunk, vegyük mindjárt az étkezést.
Itt nem két csoport van, hanem szinte végtelen. Vannak például a közösen menzára járók, ők betartják, hogy tizenegy óra ötvenkilenc perckor ledobják az egeret, és mennek kajálni akkor is, ha bejön egy fontos ügy, vagy nem éhesek, őket a dél kötelezi.
Van az a tábor, amelyik alig várja a menzások eltűnését, hogy távollétükben végre zavartalanul dolgozhasson.
Vannak, akik szorgalmasabban dobozolnak, mint Tóték. Ők nap mint nap hozzák a különféle elemózsiájukat, és szeparált csoportokban a konyhába beszabadulva összeeresztik a pacal szagot a kelkáposztán át a sarkon vett kínaiig sok minden egyébbel. Persze a konyhaajtó véletlenül mindig résnyire nyitva marad, hogy aki ezalatt is dolgozna, véletlenül se érezze azt, hogy nem egy underground kifőzdében van.
Vannak, akik rendelnek. Ők azok, akik a leginkább kilógnak a sorból. Kicsit irigykedünk rájuk, mert rendelni drága, ezért nem véletlen, hogy csakis a jól keresők engedhetik meg maguknak. Utoljára talán az általános iskolai technika órán mosogattak, így fogalmuk sincs arról, hogy mi folyik a konyhában.
Vannak, akik a sarki henteshez járnak, ők diszkréten eltűnnek húsz percre az irodából, majd visszatérnek egy szürke papírba csomagolt véres hurkával, amit a klaviatúra fölött elmajszolgatnak. Vannak, akik kaja helyett cigiznek és kávéznak.
Nekik kilenc életük lehet, ha nem több, mert a cigi nem sok tápanyagot tartalmaz.
A hirtelen reformtáplálkozásra áttérőkről sem szabad megfeledkeznünk – párkapcsolati krízis és/vagy újévi fogadalmak idején fokozottan megnő a számuk -, ők hirtelen tábort váltva, egyik napról a másikra a pacalról nyers zellerre állnak át. Pár napig bosszankodik is miattuk a sarki csülkös, de a csődveszély hamar elillan: a drasztikus életmódváltásba vágók – a cigi-kávé híveivel ellentétben –, három napon belül belátják, hogy
KAJA NÉLKÜL NINCS ÉLET
Vannak, akik nem számolnak az éhséggel, az ő csoportjuk két alcsoportra oszlik. Az egyik az öntudatlan szarkák társasága, akik csakúgy bejönnek, és amikor megéheznek, bekiáltanak az éterbe, hogy van-e valakinél valami harapnivaló. Magától értetődő módon mindig jut nekik valami, mi több egészen szép falatokat kapnak.
A másik alcsoport tagjai azonban sunyi módon csennek a hűtőből. Nem nevezzük meg őket – mégiscsak a kollégáink -, nem is léteznek. Fehér hollók lehetnek, de olykor híre kel annak, hogy néha-néha eltűnik egy-egy túrórudi, vagy egyéb apróság.
A másik a levegő körüli vihar. A pöttyös lopásához képest igencsak forró háború tud dúlni a szellőztetés körül. Levegő nélkül nincs élet, néhányan mégis úgy gondolják, hogy talán mégis. Hideg-meleg ide vagy oda, nem engedik, hogy ablakot nyissunk. Télen fáznak, nyáron melegük van tőle. A csatározás már épp a tetőfokára hágna, amikor közbelép a főnök:
Gyerekek, lassan össze kéne kapnia magát a társaságnak, különben mindenki mehet az utcára.
Ettől hirtelen szorgalmas lesz a brigád, ám lassan-lassan szakadozik a külső fenyegetettség, és az ösztönök újra uralkodni kezdenek.
53 Pingbacks