2016.01.01.

A buli nem tudja, hogy szilveszterkor jobbnak kellene lennie, mint máskor, ezért ezen az éjszakán sem tud másmilyen lenni. Valamiért mégis évről évre várjuk a csodát… évben megy a görcsölés, hogy ugyan mi legyen aznap este: mégiscsak szilveszter van.

Ötven éves kor alatt hatványozódik a kérdés. Ilyenkor irigykedve nézzük az ötvenes-hatvanas szüleinket, akik már teljesen polgárian kezelik a dolgot. Vagy egy jól bevált baráti körhöz mennek át, és bőséges malacsült mellett intelligensen elborozgatnak, vagy nemes egyszerűséggel ott felejtik magukat a Dumaszínház tévéadás előtt.

Velünk egészen más a helyzet, mert már elmúltunk húsz évesek, de még nem értük el az ötvenet, jó esetben van egy meghívásunk valahova erre az estére. Van, hogy többre is. Utóbbi esetében borzasztó nagy dilemma előtt állunk. Lehet éjszaka jönni-menni. Csak hát hideg van, taxit nehéz fogni, és kissé költséges  minden egyes házibuliba egy belépő piával érkezni.

Vegyük végig, eddig mik voltak

Van, amikor pár barátunkkal úgy döntünk, hogy – ugyan tudjuk, hogy ilyenkor a városban elszabadul a pokol, de csak azért is szórakozóhelyen bulizunk. Ez általában a csalódás a köbön: drága, számolni kell a tömeggel, és olyan lassú a kiszolgálás, hogy a Himnuszt szín józanul dörmögöd tök egyedül a tömegben. A legtöbb helyen a visszaszámlálás valamiért angolul van, függetlenül attól, hogy milyen országban vagy. Mindenki várja a csodát, hogy történik valami, és éjjel három-négy körül jön a csalódás: ez is csak egy olyan buli, mint az összes többi.

Aztán vannak az igazán bevállalós ünneplések. Ilyen például, amikor vidéki házibulit választunk, és onnan aztán nem lehet menekülni. Persze ez sokszor azért történik, mert van egy kiszemeltünk, akivel ezen a különleges éjszakán talán összejöhetünk végre, és láss csodát, elhív a házibulijába az illető. Nagy lelkesen odamegyünk. Vagy nincs kiszemelt, de idén ezt dobta a gép: hát megyünk. Ott találjuk magunkat egy óriási parasztházban, ami elé lovak vannak kikötve. Az év utolsó napján a szomszédnak szinte semmi joga sincs. A buli addig fajulhat, ameddig csak tud. Nem meglepő, ha betéved a házba egy ló, vagy az este késdobálásba fullad.

A házibulik sorában persze előfordulhat olyan is, amelyik véletlenül tényleg jól sikerül, de a szilveszter ténye annyira rányomja a bélyegét az estére, hogy még a jó sem jó.

Van, amikor úgy döntesz, elég volt a szar szilveszterekből! Ennek jegyében szervezel egy bulit, ahova elhívsz húsz-harminc embert. Egy darabig félsz, hogy nem fognak eljönni elegen, aztán éjfél körül azon kapod magad, hogy csak minden második embert ismered. Pár szőnyeg le van hányva, és te sem menekülsz a nagy kiszemelt szerepe elől: ebben az évben neked vall szerelmet egy haverod, akire úgy nézel, mint a bátyádra.

Van, amikor nem mi döntünk a programról, hanem rólunk döntenek a vírusok.  A szilveszteri betegségnek több előnye is van. Az első, hogy nem kell megszervezni. Az is jó benne, hogy nem kell magyarázkodnod, hogy miért nem mész sehova beteg vagy és kész. A legszuperebb következménye – ha akarod, ha nem -, hogy következő nap nem leszel másnapos.

Pár év alatt eljön az a pont, amikor szeretnéd a szilveszteri buli kötelező jellegét szögre akasztani, létezését törölni a tudatodból – és az itthon maradok, majd én ünneplek egyedül egy kicsit, és következő nap kipihenten kezdem az évet –, ezért otthon maradsz, és végig búslakodod, mert valahogy mégis megcsap a szele annak, hogy nincs még egy olyan barom, aki egyedül tölti ezt az estét.

Van olyan év is, amikor kivételesen újra hiszel a szilveszteri buli erejében, és tudatosan készülsz rá, szép és szexi akarsz majd lenni, csak a nagy öröm odáig fajul, hogy előző este annyit iszol egy ártalmatlannak induló spontán összejövetelen, hogy december harmincegyén mindenre tudsz gondolni, csak bulira, emberekre és alkoholra nem. Ilyenkor szinte mérges vagy a világra, és nem érted, hogy miért kell ilyenkor lármázni.